Én még nem láttam olyan gyerkőcöt, aki nem szeretett ragasztani. Ezt bizonyítja az matricás-füzet dömping is, ami elárasztotta a gyerekkönyv piacot az utóbbi években.
Nálunk akkor kezdődött a ragasztás mánia, amikor Okostojás felfedezte, hogy a nővére íróasztalának középső fiókján lévő habmatricák könnyedén leszedhetők, majd egy másik felületre odaragaszthatók. A kis szívecskék jó része azóta átvándorolt az ő szobája különböző tárgyaira, úgy mint szekrény, ágy, baba, plüssmaci, ablak, szőnyeg, stb. Nem mondom, hogy mindnek örültem :)
Azután következtek a matricás füzetek. És ekkor felfedeztem, hogy meglepő pontossággal helyezi a matricákat a megfelelő helyre, sőt, ha elsőre nem sikerült, leszedte és megigazította! Úgy láttam, kifejezetten örömet okoz számára, amikor egy-egy darabot a megfelelő pozícióban sikerült rögzítenie. (Nagyon megörültem, mert a nagyobbik lányomnak gondot okozott a suliban az írástanulásnál, hogy kisebb korában manuális tevékenységekben nem volt túl ügyes)
Ekkor kezdtem el matricákat keresgélni, de olyat nem nagyon találtam, ami nekünk megfelelt volna, így arra gondoltam, kipróbáljuk a stift ragasztót, jó lesz az is. Jól tettem. Mára stift ragasztó nagy-nagy barátunk lett :)
Nyomtattam neki számtalan különböző dolgot, amit ragaszthatott - szigorúan a papírra.
Az egyik ilyen alkotásom egy szőlőfürt, amit most egy kis ráncfelvarrás után közkinccsé teszek.
