Amikor még kislány voltam, gyakran álmodoztam arról, milyen lesz, ha majd felnövök, saját családom lesz. Kigondoltam, milyen lesz a házunk, milyen lesz a férjem, milyenek lesznek a gyerekeink, hogyan fogjuk ünnepelni az ünnepeket. Semmi sem úgy valósult meg, ahogyan akkor elképzeltem.
- a házunk - sokkal kisebb, de sokkal otthonosabb, élhetőbb, barátságosabb
- a férjem... hát, őszintén szólva néha még ma sem hiszem el, hogy létezik ilyen pasi is a földkerekségen!
- a gyerekeim - az egy fiú egy lány elképzelésből lett két fiúsan vadóc gyönyörű leányzó
- az ünnepek - sokkal rohanósabbak és felületesebbek, mint gyerekkoromban voltak, de van valami, ami azóta sem változott...azaz mégis.
Még élénken él bennem egy gyerekkori emlék:
karácsony van, úgy hat-hét éves lehetek. Jó meleg van, ami nem jellemző nálunk. Általában hideg van otthon, amíg anyáék nem érnek haza a munkából, mert nekünk tilos a gyufához nyúlni, így meg kell várnunk őket, hogy begyújtsanak a kályhába. De most nem dolgoznak, ma van szenteste. Szóval épp megérkeztünk (talán a nagyiéktól), letettük a kabátokat és most arra várunk, hogy végre jöjjön a Jézuska, megcsendítse a kis angyalka-harangot, jelezve, hogy bemehetünk a nappaliba, ahol ott vár a karácsonyfa és megnézhetjük az ajándékokat. Amikor belépünk ott áll az ajtó mellett a mennyezetig érő, hatalmas fenyő és arra kifejezetten emlékszem, hogy kis fehér gyertyácskák vannak ráerősítve az ágaira. A sárgás lángocskák vidáman táncolnak a félhomályban, árnyakat rajzolnak a falakra, melegséget sugároznak a szívekbe. És az én kicsi szívemben nagy-nagy szeretet növekszik, szinte átölelném az egész világot.Őszintén elhiszem, hogy minden emberben van valami jó, hogy a legfontosabb a szeretet és a család.
karácsony van, úgy hat-hét éves lehetek. Jó meleg van, ami nem jellemző nálunk. Általában hideg van otthon, amíg anyáék nem érnek haza a munkából, mert nekünk tilos a gyufához nyúlni, így meg kell várnunk őket, hogy begyújtsanak a kályhába. De most nem dolgoznak, ma van szenteste. Szóval épp megérkeztünk (talán a nagyiéktól), letettük a kabátokat és most arra várunk, hogy végre jöjjön a Jézuska, megcsendítse a kis angyalka-harangot, jelezve, hogy bemehetünk a nappaliba, ahol ott vár a karácsonyfa és megnézhetjük az ajándékokat. Amikor belépünk ott áll az ajtó mellett a mennyezetig érő, hatalmas fenyő és arra kifejezetten emlékszem, hogy kis fehér gyertyácskák vannak ráerősítve az ágaira. A sárgás lángocskák vidáman táncolnak a félhomályban, árnyakat rajzolnak a falakra, melegséget sugároznak a szívekbe. És az én kicsi szívemben nagy-nagy szeretet növekszik, szinte átölelném az egész világot.Őszintén elhiszem, hogy minden emberben van valami jó, hogy a legfontosabb a szeretet és a család.
A gyertyafényt azóta is nagyon szeretem, bár mára inkább a mécseseket részesítem előnyben, mert nem csepeg, nem folyik és a mécsestartó nem válik semmivé, nem emészti el a láng, így a kedvenc darabjaimban sokszor gyönyörködhetem. Gyakran gyújtunk mécsest, mert szeretjük, ahogyan átvilágítja a különböző anyagú, színű és mintájú mécsestartókat, így hozva létre bensőséges hangulatot. És ha már ennyire szeretjük, épp karácsonykor ki nem hagynánk.
Azonban egy két és fél éves kíváncsi, örökmozgó, önfejű csemetével együtt élve a lakás ünnepi hangulatba öltöztetése nem egyszerű vállalkozás. Így történt, hogy gyakorlatilag az összes girland és dísz a mennyezet magasságába került, ahol a leányzó egészen biztosan nem éri el. Azonban ezzel nem oldottunk meg mindent, hiszen ott volt még a mécses kérdés. Lemondani nem akartunk róla, de az asztalon vagy a komódon hagyni egy (sok) égő mécsest egyenesen őrültség, ha az embernek ilyen kicsi gyereke van. Más megoldás után kellett nézni, kipróbáltuk hát az elektromos mécsest. Elég gagyin néz ki és önmagában szerintem nem állja meg a helyét, de egy szép mécsestartóba téve teljesen élethűen utánozza a gyertyalángot úgy színhatásban, mint a gyertyaláng imbolygásában. Gombelemmel működik, egyszerűen ki-be lehet kapcsolgatni az alján. Ez Okostojás kedvenc esti szórakozása az utóbbi időben.
Jó, hogy rátaláltunk. Esténként, amikor a gyerekek már alszanak, ha még van jártányi erőnk, lekapcsoljuk a villanyt, bekapcsoljuk a fénysort, meggyújtjuk a "mécseseket" és élvezzük az otthon melegét. Ilyenkor az én kicsi szívemben nagy-nagy szeretet növekszik, szinte átölelném az egész világot.Őszintén elhiszem, hogy minden emberben van valami jó, hogy a legfontosabb a szeretet és a család....
Egy szó, mint száz, ez a minden szempontból mű kütyü igenis beváltotta a hozzá fűzött reményeket: olcsó, mécsestartóba helyezve jól helyettesíti az igazi mécsest és legfőképpen biztosan nem fogjuk vele felgyújtani a házat :) Már biztos, hogy jól vizsgázott, így nyugodtan várom a karácsonyt, hiszen nem a tűzzel játszunk, amikor ünnepi hangulatot varázsolunk az egész család örömére.
Azonban egy két és fél éves kíváncsi, örökmozgó, önfejű csemetével együtt élve a lakás ünnepi hangulatba öltöztetése nem egyszerű vállalkozás. Így történt, hogy gyakorlatilag az összes girland és dísz a mennyezet magasságába került, ahol a leányzó egészen biztosan nem éri el. Azonban ezzel nem oldottunk meg mindent, hiszen ott volt még a mécses kérdés. Lemondani nem akartunk róla, de az asztalon vagy a komódon hagyni egy (sok) égő mécsest egyenesen őrültség, ha az embernek ilyen kicsi gyereke van. Más megoldás után kellett nézni, kipróbáltuk hát az elektromos mécsest. Elég gagyin néz ki és önmagában szerintem nem állja meg a helyét, de egy szép mécsestartóba téve teljesen élethűen utánozza a gyertyalángot úgy színhatásban, mint a gyertyaláng imbolygásában. Gombelemmel működik, egyszerűen ki-be lehet kapcsolgatni az alján. Ez Okostojás kedvenc esti szórakozása az utóbbi időben.
Egy szó, mint száz, ez a minden szempontból mű kütyü igenis beváltotta a hozzá fűzött reményeket: olcsó, mécsestartóba helyezve jól helyettesíti az igazi mécsest és legfőképpen biztosan nem fogjuk vele felgyújtani a házat :) Már biztos, hogy jól vizsgázott, így nyugodtan várom a karácsonyt, hiszen nem a tűzzel játszunk, amikor ünnepi hangulatot varázsolunk az egész család örömére.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése