2015. december 22., kedd

Mézeskalács készül 1. rész




Így karácsony közeledtével nagyon sok családnál készülnek finomabbnál finomabb mézeskalácsok. Még azok is előveszik a tepsit, akik az év más időszakában nem szoktak sütni. A konyhákat belengi az édes süteményillat.
Én nem vagyok egy süteménysütő anyuka - nem is nagyon vagyok oda az édességért és nincs is előttem követendő példa és teleírt receptes-füzet. Anyukám sem sütött soha, nagymamám is legfeljebb pogácsát a szüretre (erre viszont nagyon jól emlékszem, ez az egyetlen olyan pogácsa, amit szeretek :) ) 
Egy szó, mint száz, most sem sütöttem, nem is fogok receptet megosztani, abból van milliónyi a szakácskönyvekben és az interneten is. Amit meg szeretnék mutatni, az nem más, mint egy ügyes kislány, aki boldogan fedezi fel, hogy a tészta olyan, mint a gyurma, csak jobb, mert sütés után meg lehet enni :)
A mézeskalács tésztát anyukám alkotta, aki az utóbbi időben rákattant a sütésre - igaz nem hagyományos, hanem diétás sütiket készít, de ez számomra ízben nem jelentett semmi eltérést - a mézeskalácsokat meg amúgy sem megenni akartuk, így bátran vállaltam a kísérleti nyúl szerepét.
Amikor megérkeztünk a Mamához, a tészta már nyújtásra készen várt, a formák elő voltak készítve, indulhatott is a móka.


Nyújtottuk, szaggattuk, lyukasztottuk, rakosgattuk, kisütöttük, nézegettük, aggódtunk, vajon jó lesz-e, megkóstoltuk, és mind a hárman nagyon büszkék voltunk a végeredményre. Igazi háromgenerációs csajos nap volt.  Egyszerű, mondhatni hétköznapi esemény, ami nálunk mégsem mindennapos, így kicsit ünnep volt az ünnep előtt. Okostojás asztalkájára került a tészta, így a számára kényelmes magasságban folyt a munka.


Mama megmutatta neki, hogyan kell kinyújtani, hogyan tegye majd nyomja rá a formát, hogyan kell ügyesen kivenni és a sütőpapírra átrakni a kivágott formát, stb.



Ezek egy felnőttnek alap rutinfeladatok, de egy két és fél évesnek izgalmas, új és érdekes felfedezést jelentenek. Lehet, hogy így nem lett tökéletes minden forma, lehet, hogy így nem lett egyforma vastag mindenhol a tészta, de kit érdekel, amikor minden egyes darabban ott van a kicsi szíve, minden egyes darabhoz hozzá ért a kicsi keze! Mind tökéletes - nekem mind az!


A második felvonás a díszítés volt, amit már otthon követtünk el a mézeskalács figurákon. Erről itt olvashatsz.  Addig is jó sütést!

Ez is érdekelhet:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése