Így karácsony közeledtével nagyon sok családnál készülnek finomabbnál finomabb mézeskalácsok. Még azok is előveszik a tepsit, akik az év más időszakában nem szoktak sütni. A konyhákat belengi az édes süteményillat.
Én nem vagyok egy süteménysütő anyuka - nem is nagyon vagyok oda az édességért és nincs is előttem követendő példa és teleírt receptes-füzet. Anyukám sem sütött soha, nagymamám is legfeljebb pogácsát a szüretre (erre viszont nagyon jól emlékszem, ez az egyetlen olyan pogácsa, amit szeretek :) )
Egy szó, mint száz, most sem sütöttem, nem is fogok receptet megosztani, abból van milliónyi a szakácskönyvekben és az interneten is. Amit meg szeretnék mutatni, az nem más, mint egy ügyes kislány, aki boldogan fedezi fel, hogy a tészta olyan, mint a gyurma, csak jobb, mert sütés után meg lehet enni :)
A mézeskalács tésztát anyukám alkotta, aki az utóbbi időben rákattant a sütésre - igaz nem hagyományos, hanem diétás sütiket készít, de ez számomra ízben nem jelentett semmi eltérést - a mézeskalácsokat meg amúgy sem megenni akartuk, így bátran vállaltam a kísérleti nyúl szerepét.
Amikor megérkeztünk a Mamához, a tészta már nyújtásra készen várt, a formák elő voltak készítve, indulhatott is a móka.
A második felvonás a díszítés volt, amit már otthon követtünk el a mézeskalács figurákon. Erről itt olvashatsz. Addig is jó sütést!
Ez is érdekelhet:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése