2015. december 22., kedd

Mézeskalács készül 2. rész



Néhány nappal ezelőtt Mamánál mézeskalácsokat sütöttünk, kis dobozkákba tettük és hazavittük, hogy otthon feldíszítsük. Most erre is sort kerítettünk.

Tökéletes családi este lett, ahogyan izgalommal és örömmel szorgoskodtunk együtt az asztal körül. Mindahányan alkotásaink fölé hajolva, erősen összpontosítva minden egyes pontocskára. A díszítés előre vásárolt cukormáz dekor-toll segítségével készült, de kit érdekel! Nem az a fontos, hogy versenyre keljek más háziasszonyokkal a kié a legjobb mézeskalács versenyben, nekem nem! A fontos és értékes az, ahogyan egy közös sütikészítés össze tud hozni egy családot. A fontos az, hogy mi együtt, közösen alkottunk valamit, ami ugyan közel sem üti meg a mesterszakács mércét, de csakis a miénk.
Nagyon boldog voltam azon az estén. Nagyon kerek volt a világ, mert együtt volt a kis család - mi négyen:  kis- és nagylány, apa, anya. Úgy értem, nem csak úgy együtt a szobában, hanem együtt a lelkünkben.
 
 
Majdnem elfelejtettem fényképezni - pedig azt nem szabad, mert anyós-Mama legfőbb boldogságforrása az unokákról kapott képek sokasága, ezt pedig meg kell neki adni, mert egy  jó nagyinak ez jár :) Végül apával közösen sok-sok képet készítettünk, hogy sokáig emlékezzünk erre az estére.

Okostojás nagyon cuki volt, nem lehetett neki könnyű egyszerre megfelelő erősséggel nyomni a tubust, hogy kipréselje a cukormázat és közben még arra is figyelni, hogy az oda kerüljön, ahova szánta. Minden formából választott, készített kis harangot, csillagot, angyalkát, mókust, még gombát is! És még tanult is valamit, hiszen ez egy tökéletes finommotorika fejlesztő mulatság volt.
Díszítésre fel! Szedd össze a kis családod és az idén ne egyedül alkoss a konyhában, hanem készítsétek közösen a mézeskalácsot! Jó móka lesz, meglátod!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése