2016. január 21., csütörtök

Neveljünk virágot!



A múlt héten vettünk egy cserép nárciszt. Olyat választottam, amin láthatóak voltak a virágkezdemények, mert biztosra akartam menni. A virágot ugyanis Okostojás gondjaira bíztam, hogy ő gondozza, szeretgesse. 
A nárcisz nem véletlen, hanem tudatos választás volt, mert könnyű vele bánni. Egy kisgyereknek, aki alapvetően a jelenben él, néhány nap is nagyon hosszú, ennél hosszabb idő pedig a végtelen, ezért olyan növény kellett, ami néhány nap alatt kibontja szirmait, így hamar látszik a "kitartó munka" eredménye.Azt akartam, hogy "dolgozzon meg" az eredményért, hogy tapasztalja meg, hogy a virág annak eredményeként jelenik meg, hogy ő foglalkozik vele. Azt gondoltam, így jobban fogja értékelni, ráadásul büszke lesz magára, és a siker tovább növeli az önbizalmát. 
Hazaérve a virágunk alátétnek kapott egy már nem használatos műanyag mélytányért és beköltözött a gyerekszobába a kis fiókos szekrényke tetejére, hogy Okostojás is jól láthassa és kényelmesen elérje.
Elmagyaráztam neki, hogy a virágok akkor nyílnak ki, ha gondoskodik róluk, például vizet ad nekik. Mondtam, hogy a növényeknek is kell víz, ahogyan ő is szokott inni, de a virág nem tud beszélni, ezért nekünk kell kinyomozni, hogy szomjas-e. Ezt pedig onnan tudhatjuk, hogy megnézzük, nedves vagy száraz-e a földje. Mivel a vásárolt növény földje teljesen száraz volt, ezt azonnal meg is tudtam neki mutatni, majd megkértem őt is, hogy tapintsa meg. Utána öntöttem rá egy kis vizet és megmutattam neki, hogy most nedves. Ismét megkértem, hogy ő is tapintsa meg az ujjacskájával. Lelkesen matatott a cserépben, rá is tapadt néhány morzsa az ujjára. Megbeszéltük, hogy amikor száraz volt, nem tapadt rá, tehát innen tudja, hogy nedves. Ezután a kedvenc poharába engedtünk vizet, mert abból akarta megitatni, majd felemeltem a cserepet, hogy beleönthesse a vizet (pont annyit töltöttem a pohárba, hogy biztosan ne legyen sok). A cserepet visszahelyezve a tálka majdnem teljesen megtelt a vízzel, majd megfigyelhettük, ahogyan a virág  gyorsan "megitta", mert az hipp-hopp eltűnt. 
- "Háááát, anya, nagyon szomjas volt" - kiáltotta meglepetten. Mivel a cserépben lévő föld tényleg nagyon száraz volt, megismételtük az itatást. Okostojás azonnali hatást várt, de a virágok nem nyíltak ki :)
Elmeséltem neki, hogy a virágok akkor fognak kinyílni, ha minden nap szépen gondját viseli, ami azt jelenti, hogy minden nap meg kell néznie, hogy száraz vagy nedves a földje és ha száraz, vizet kell neki adni. Azt is megbeszéltük, hogy a virágok szeretik a világosságot, ezért reggel mindig ki kell húzni a sötétítő függönyt és fel kell húzni a rolót, hogy bejöjjön a fény. (Ez különösen tetszett neki, mert imádja a rolót huzigálni!)
    
Nagyon örült, hogy ő már olyan nagy, hogy ilyen komoly feladatokat kapott és minden nap szorgosan el is végezte. Valójában nekem leginkább arra kellet ügyelnem, hogy az a szerencsétlen nárcisz ne fulladjon bele a túl sok vízbe, mert a locsolás jó móka és nem lehet elégszer ismételni :)
A nárciszok minden nap szemmel jól láthatóan növekedtek és az egyre duzzadó dudorok jelezték, hogy hamarosan megláthatjuk a virágokat. A sikerélmény garantált volt. A negyedik nap reggelén pedig megtörtént a csoda és Okostojás lelkesen újságolta, hogy kinyíltak a virágai. Minden családtagnak - többször is - megmutatta és határtalanul büszke volt magára. Egyfolytában azt hangoztatta, hogy azért ilyen szépek a virágai, mert ő olyan ügyesen gondozta őket. Azt hittem, ott helyben megeszem :)
Nagyon jó móka egy ilyen hagymás néhány napos nevelgetése, és nem is kíván semmilyen különleges előkészületet. Naponta néhány perc, de az öröm, amit a gyerkőcnek adhat, megfizethetetlen :)


A nárciszok elsősorban kerti virágok, de cserépben is nagyon jól érzik magukat. A napsárga vagy fehér-sárga hagymás virágok gondozása igen egyszerű, egy kezdő kertész vagy akár egy gyerek is könnyen boldogul velük. Jobban szeretik a fényes, napos helyeket, mint az árnyékot, erre ügyeljetek, amikor helyet keresel a cserepének. A hideget és a meleget is jól tűri, de az állott levegőjű, illetve huzatos helyiségekben már kevésbé boldog. Nem igényel túl sok tápanyagot, ahogy vizet sem, elég csak akkor locsolni, ha már szárazabb a cserepében a föld! 

Terveim szerint a tavalyi sikerre való tekintettel idén tavasszal ismét létrehozzuk a gyerekekre szabott konyhakertünket sok-sok egyszerűen és gyorsan nevelhető finomsággal, melyek ott helyben fogyaszthatóak. Ennek előkészületeiről hamarosan beszámolok.

Ez is érdekelhet:

2016. január 4., hétfő

KEDVENC TÉLI KÖNYVEINK




Végre esik a hó - a gyerekek nagy örömére. Mi felnőttek nem biztos, hogy felhőtlenül boldogok vagyunk a hóeséstől, de az első hó mégis valahogy különleges! Ez a tél igazi jele, ez az, ami a legmarkánsabban megkülönbözteti a többi évszaktól.
Mikor gyerekeink az évszakokat tanulják, az összes téli képen hó szerepel, havas táj, hóember, hógolyózó gyerekek, havas fa, stb.
Ilyenkor ki kell menni  megcsodálni, megtapasztalni a gyerekekkel közösen, hogy milyen is az igazi hó. Dobálni, összegyúrni, hógolyózni, hóembert építeni, hóangyalkát készíteni. Legjobb, ha az egész család együtt mókázik.
A családi hógolyózás, hóemberépítés után pedig jólesik egy (nem túl) forró teával a kezünk ügyében egy kicsit leülni, elfeküdni és olvasgatni. Néhány ötlet a havazás jegyében:

Marék Veronika: Annipanni, hull a hó! (Pozsonyi Pagony)


Marék Veronika könyvei, azon belül is a Boribon sorozat nagyon nagy kedvencek nálunk, már többet is kívülről fújunk, Okostojás a legkülönfélébb helyzetekben idéz a történetekből. Az egy oldal szöveg-egy oldal kép megoldás könnyen követhetővé teszi a történeteket, olvasás előtt/alatt/után sokat lehet a képekről beszélgetni. 
Az Annipanni, hull a hó! története nagyon egyszerű, de kedves, és megható. 2-3 éveseknek tökéletes választás. Előtte/utána pedig megépíthető a hóember - ezúttal valóban hóból :)
Itt meg is nézhetitek - nagyon aranyosan olvassa fel egy iskolás.


Agócs Írisz, Berg Judit: Maszat épít (Pozsonyi Pagony)


               
A Maszat könyveket nem is olyan régen fedeztük fel, hála a Pest megyei Könyvtár gyermek részlegének. A kicsiknek szánt könyvek alacsony polcokon, a legkeresettebbek kis állványon a könyvtáros nénik asztala mellett sorakoznak, ahonnan bátran levehetik, a szőnyegre ülve lapozgathatják. Itt találkoztunk mi is Maszattal, Hóchóccal, Pötyivel, akiket azóta nagyon megkedveltünk. 2-3 éveseknek tökéletes választás.
A Maszat épít könyvben két mese található, az egyikben villamoson utaznak, a másikban madáretetőt építenek. Ez utóbbi nagyon aktuális történet, mivel a hótakaró alatt a madarak nem találnak majd maguknak eleséget! Maszat ezt is megoldja, ügyesen elkészíti az etetőt. Jó magasra teszi, hogy a cica el ne érje! Aztán a madarak kis lábnyomaikkal hagynak jelet Maszatnak, köszönetképpen. 
Mi már készítettünk madáretetőt, de talán még most sem késő...


Bartos Erika: BOGYÓ ÉS BABÓCA – ÉVSZAKOS KÖNYV (Pozsonyi Pagony)


      
A Bogyó és Babóca sorozat könyveit inkább az óvodás korosztálynak ajánlják, de nagy szókinccsel bíró kis könyvmolyoknak szerintem nyugodtan felolvashatók 2,5-3 éves kortól. Több a szöveg és összetettebb a történet, mint a Boribon könyvek esetében, de nekünk bevált, nagyon szeretjük. Ha sokat olvastok, egy próbát megér. (Ha könyvtárból veszitek ki nem kerül semmibe, mert a gyerekkönyvtárakban nem szokott lenni beiratkozási díj - és ki tudja, talán mást is találtok :) )
Az évszakos könyv nem tartogat nagy meglepetéseket, négy évszak, négy mese. A nagyalakú, fekvő A4-es méretű könyvben a negyedik, a Téli mese érdekes most számunkra. Ebben is hóemberek készülnek, de nem akármilyenek, mind különleges valamiért. A képek sokkal részletgazdagabbak, mint a másik két könyvben, lehet sokat nézelődni, új és új részleteket felfedezni, sokat beszélgetni.
Az alábbi videón egy apuka felolvasásában meg is hallgathatjátok a mesét.




Marék Veronika: KIPPKOPP A HÓBAN (Ceruza)



A KIPPKOPP sorozat is inkább ovisoknak ajánlott, de a Bogyó és Babóca könyvekhez hasonlóan ezekkel is el lehet kezdeni ismerkedni 2,5-3 éves gyerkőcökkel. A könyv felépítése  a Boribon könyvekkel azonos, egyik oldalon a szöveg, másikon a kép. A történetek hosszabbak, mint a Boribon mesék, ezért inkább csak akkor próbáljuk ki ők, ha rendszeresen olvasunk csemeténknek, mert elsőre talán túl sok :)

A Kippkopp a hóban mese nagyon aranyos, nagyon megható, a másik három könyv jó kiegészítése, minden van benne, amit megismerhettünk az előzőekben, hó, jég, didergő kis cinke. Ha van kedvetek, akár meg is hallgathatjátok a mesét.

Olvassatok, beszélgessetek sokat!