Én még nem láttam olyan gyerkőcöt, aki nem szeretett ragasztani. Ezt bizonyítja az matricás-füzet dömping is, ami elárasztotta a gyerekkönyv piacot az utóbbi években.
Nálunk akkor kezdődött a ragasztás mánia, amikor Okostojás felfedezte, hogy a nővére íróasztalának középső fiókján lévő habmatricák könnyedén leszedhetők, majd egy másik felületre odaragaszthatók. A kis szívecskék jó része azóta átvándorolt az ő szobája különböző tárgyaira, úgy mint szekrény, ágy, baba, plüssmaci, ablak, szőnyeg, stb. Nem mondom, hogy mindnek örültem :)
Azután következtek a matricás füzetek. És ekkor felfedeztem, hogy meglepő pontossággal helyezi a matricákat a megfelelő helyre, sőt, ha elsőre nem sikerült, leszedte és megigazította! Úgy láttam, kifejezetten örömet okoz számára, amikor egy-egy darabot a megfelelő pozícióban sikerült rögzítenie. (Nagyon megörültem, mert a nagyobbik lányomnak gondot okozott a suliban az írástanulásnál, hogy kisebb korában manuális tevékenységekben nem volt túl ügyes)
Ekkor kezdtem el matricákat keresgélni, de olyat nem nagyon találtam, ami nekünk megfelelt volna, így arra gondoltam, kipróbáljuk a stift ragasztót, jó lesz az is. Jól tettem. Mára stift ragasztó nagy-nagy barátunk lett :)
Nyomtattam neki számtalan különböző dolgot, amit ragaszthatott - szigorúan a papírra.
Az elkészítéséhez szükséges eszközök:
- (színes) nyomtató
- olló vagy kör formalyukasztó (Æ 1,5 inch)
- stift ragasztó
Nyomtasd ki a neked tetsző színű szőlőfürtöt és a hozzá tartozó szőlőszemeket tartalmazó oldalt. Vágd ki a szőlőszemeket (ha van egy nagyobb tesó, aki már megismerkedett az ollóval, bízd rá - így ő is fejlesztheti a kézügyességét :) ), majd ragasszátok fel a szemeket a képre.
Amikor Okostojással először ragasztottunk stift ragasztóval, elmagyaráztam neki, hogy minden körre ragasztunk egy kivágott formát, és próbálja pontosan rátenni a körre. Azután megismerkedtünk a ragasztóval. Megmutattam, hogyan kell levenni a kupakot és hogyan kell elővarázsolni a ragasztót. Majd megbeszéltük, hogy a papír hátulját kell beragasztózni, vagyis nem azt az oldalát, ahol a képet látja, hanem a másikat. Utána együtt felragasztottuk az első néhány darabot. Végül már nagyon türelmetlen lett, és közölte: "Anyaaaa, én már nagy vagyok, tudom egyedül is! Ne segíts állandóan!" Hát hagytam, hogy csinálja.
Még egy fontos dolgot kellett elmondanom neki: a ragasztó nem ennivaló, soha, soha ne tedd a szádba!!!
Tegnap megalkottuk a bordó szőlőfürtöt. Kétszeri nekifutásra lett kész, az egyik felét délelőtt, a másikat délután ragasztotta fel, de ez nem baj. A lényeg az, hogy élvezze a játékot, közben pedig sokat ügyesedik a keze :)
Okostojás persze nem is lenne Okostojás, ha nem fejelte volna meg ezt a feladatot egy újabbal. A kis asztalon van egy mécsestartó. (Anyósom most szisszen fel :) Nyugi, Mama, elemes lámpás van benne!) A mécsesek mellett sok-sok kavics volt elhelyezve, és az én édes kis Okostojásom szépen sorban minden szőlőszemre rakott egy-egy kavicsot.
Olyan büszke volt erre az új tudományára, hogy amikor apa hazajött, megmutatta neki is, azután együtt játszottak. Remélem nektek is sok örömet fog okozni ez az egyszerű játék!
Olyan büszke volt erre az új tudományára, hogy amikor apa hazajött, megmutatta neki is, azután együtt játszottak. Remélem nektek is sok örömet fog okozni ez az egyszerű játék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése